Végső idők

„Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Luk 18,8)

Mi Armageddon háborúja?

Armageddon csatája az emberi kormányzatok és Isten közötti végső háború lesz. A kormányzatok és a támogatóik már most szembeszegülnek Istennel, hiszen nem hajlandók alárendelni magukat az uralmának (Zsoltárok 2:2). Armageddon háborúja megszünteti az emberi uralmat (Dániel 2:44).

Az Armageddon kifejezés csak egyszer fordul elő a Bibliában, a Jelenések 16:16-ban. A Jelenések könyvében található prófécia rávilágít, hogy „a helyre, melyet héberül Har-Magedonnak”, vagyis Armageddonnak neveznek, egybegyűjtik „az egész lakott föld” királyait „a mindenható Isten nagy napjának háborújára” (Jelenések 16:14).

Kik fognak harcolni Armageddonkor? Jézus Krisztus egy égi sereg élén győzelmet fog aratni Isten ellenségei felett (Jelenések 19:11–16, 19–21). Ezek közé az ellenségek közé tartoznak azok, akik nem hajlandók elismerni Isten hatalmát, és megvetik őt (Ezékiel 39:7).

Egy szó szerinti helyen, a Közel-Keleten fogják megvívni Armageddon háborúját? Nem. Armageddon nem egy bizonyos területen fog lezajlani, hanem az egész földet érinti majd (Jeremiás 25:32–34; Ezékiel 39:17–20).

Az Armageddon szó, melyet olykor „Har-Magedon”-nak (héberül Har Meghiddohnʹ) fordítanak, azt jelenti, hogy ’Megiddó hegye’. Megiddó egy város volt az ókori Izraelben. A történelem tanúsága szerint több döntő csatát is vívtak a közelében, melyek némelyike a Bibliában is le lett jegyezve (Bírák 5:19, 20; 2Királyok 9:27; 23:29). Ám az Armageddon kifejezés nem utalhat az ókori Megiddó környékére. Ott nincsen magas hegy, és még a szomszédos Jezréel völgye sem tudná befogadni mindazokat, akik majd hadba szállnak Isten ellen. Armageddon inkább arra a világhelyzetre utal, amikor is a nemzetek utoljára összefognak Isten uralma ellen.

Milyen lesz Armageddon háborúja? Bár nem tudjuk, hogy Isten hogyan fogja felhasználni az erejét, ebben a csatában is rendelkezésére állnak olyan eszközök, melyeket a múltban felhasznált, például a jégeső, a földrengés, a vízáradat, a tűz és a kén, a villámlás, valamint a betegségek (Jób 38:22, 23; Ezékiel 38:19, 22; Habakuk 3:10, 11; Zakariás 14:12). A zűrzavarban Isten ellenségei egymást fogják ölni, de legvégül felismerik, hogy Isten harcol ellenük (Ezékiel 38:21, 23; Zakariás 14:13).

Armageddonkor eljön a világ vége? A bolygónk nem fog megsemmisülni, hiszen a föld az emberiség örök otthona (Zsoltárok 37:29; 96:10; Prédikátor 1:4). Armageddon nem fogja elpusztítani az emberiséget, sőt ez a háború menti majd meg. Egy „nagy sokaság”, melyet Isten szolgái fognak alkotni, túléli Armageddont (Jelenések 7:9, 14; Zsoltárok 37:34).

A Bibliában a „világ” szó sokszor a földre utal, de olykor az Istennek ellenszegülő gonosz emberi társadalmat kell értenünk alatta (1János 2:15–17). Ebben az értelemben Armageddon valóban „a világ végének” fog bizonyulni, ahogyan a Károli-fordítás fogalmaz a Máté 24:3-ban.

Mikor jön el Armageddon? Amikor Jézus az úgynevezett „nagy nyomorúságról” beszélt, mely Armageddon csatájában éri el a csúcspontját, ezt mondta: „Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya” (Máté 24:21, 36). Azt azonban feltárja a Biblia, hogy Armageddon Jézus láthatatlan jelenlétének az idején fog bekövetkezni, mely 1914-ben vette kezdetét (Máté 24:37–39).

A katekizmus tanítása szerint az emberre halála után kétfajta ítélet vár: „a halála utáni azonnali külön ítélet, amelyen számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és az elmulasztott jóról, s amely után lelke vagy a mennybe vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül, majd a világ végén az Utolsó Ítélet, amikor Krisztus újra eljön, és az egész világ előtt kinyilvánítja isteni dicsőségét, majd maga elé hív ismét minden embert: ‘eljön ítélni eleveneket és holtakat’. Ekkor a halottak teste örökre egyesül lelkükkel. A gonoszok teste rút lesz; visszatükrözi szívük gonoszságát és kétségbeesését is. A jók teste azonban ragyogni fog, mint Krisztus megdicsőült teste. Krisztus eljövetelekor megrendül az egész teremtés. Megjelenése jelzi, hogy letelt a régi világ ideje, amelyben Isten dicsősége még el volt rejtve, és megkezdődik az új világ ideje, amelyben Isten az egész teremtést betölti dicsőségével. Utolsó Ítélet azért lesz (hisz a külön ítéletkor már mindenki örök időre megkapta az őt megillető jutalmat vagy büntetést), hogy Isten szentségét, igazságosságát és bölcsességét minden ember elismerje, Krisztus az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet és a gonoszok a megérdemelt szégyent. Akkor Istent már senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, Krisztust senki sem támadhatja vagy utasíthatja vissza, a jókat senki sem nyomhatja el, senki sem gúnyolhatja és senki sem gyötörheti.”
Liguori Szent Alfonz írja: „Jelenleg, ha alaposan belegondolunk, az egész világon nincs más személy, akit annyira megvessenek, mint Jézus Krisztust. A legalávalóbb emberre is jobban tekintettel vannak, mint Istenre, mert még annak esetében is tartanak attól, hogy netalán megbosszulja magát, ha nagyon bántják. Egyedül az Istent sértők nem riadnak vissza attól, hogy Őt ismételten és gyakran bántalmazzák – úgy, mintha Isten nem tudna bosszút állni, amikor csak akar. A Megváltó ez okból állapított meg egy bizonyos napot, amely az általános ítélet napja lesz, és amelyet a Szentírás az Úr napjának nevez, amelyen Jézus Krisztus annak a hatalmas úrnak nyilatkoztatja ki végre magát, aki a valóságban. Ezért ezt a napot már nem az irgalmasság és a megbocsátás napjának hívják, hanem: ‘Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja.’ (Szof 1,15) És így is lesz, hiszen az Úr joggal ölti magára azt a tiszteletet, amit e világ bűnösei el akartak rabolni Tőle. 
Amikor az Úr megjelenik az ítéletre, keresztjét és szenvedésének többi eszközét előtte hozzák. 
 Jézus Krisztus látása a kiválasztottakat nagy örömmel fogja eltölteni, míg az istentelenek számára ez még nagyobb kínt fog jelenteni, mint maga a pokol. Szent Vazul mondta, hogy ez a megszégyenítés minden kínnál gyötrőbb lesz. Az Utolsó Ítéletkor minden ember előtt nyilvánosságra kerülnek az istentagadók legtitkosabb és legszégyenletesebb bűnei is. Ezzel szemben a kiválasztottak vétkei továbbra is rejtve maradnak. (Ez a megállapítás megfelel Amorth atya és a többi exorcista megfigyelésének is. Az ő tapasztalatuk szerint ugyanis, a megszállottak az érvényesen meggyónt bűnöket, azaz a megszentelő kegyelem állapotában levő emberek vétkeit, nem, míg a többi ember legtitkosabb, réges-régen elkövetett bűneit is azonnal felismerik.) Szent Tamás teszi fel azt a kérdést, hogy ha Jézus Krisztus szavaira már a Getszemáni kertben mindazok a katonák, akik Őt meg akarták ragadni, a földre estek, vajon mi fog akkor történni, amikor Krisztus bírói székén ülve így szól az elátkozottakhoz: ‘Nézzétek, én vagyok az, akit ti megvetettetek!’”
Az embereket minden időben foglalkoztatta az a kérdés, mikor, hogy lesz a világnak vége. A keresztények ugyanezt a problémát így fogalmazzák meg: mikor jön el Krisztus újra a földre? Az Egyház a kinyilatkoztatás tévedhetetlen tanításából csak azt tudja biztosan, hogy Krisztus ismét el fog jönni, s ez akkor történik, amikor még élnek emberek a földön. Krisztus meglepetésszerűen jön el – „úgy lesz, ahogy Noé idejében történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön és el nem sodorta mindnyájukat” (Mt 24,37-39), „az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj” (1 Tesz 5,2) –, hogy eljövetele után tartja a nagy, az egész világot átfogó, általános ítéletet, és hogy „azt a napot és órát”, amikor ez bekövetkezik, „nem tudja senki, még az ég angyalai sem, csak az Atya”. (Mt 24,36)

Korunkban, amikor a természeti katasztrófák soha nem volt mértékben sújtják a Földet, az élet minden területén szaporodnak a kivédhetetlen összeomlás jelei, egyre több ember és könyv foglalkozik a végső időkkel. E kötetek egy része híres jósok jövendöléseivel foglalkozik, más része pedig azokat a jeleket sorolja fel, amelyek a Biblia szerint a világ végének közeledtére utalnak. Mindkét tárgyalási módnak gazdag anyag áll a rendelkezésére: kezdve Malakiás híres pápa-jóslataitól a szentek, misztikusok és látnokok kevésbé ismert kijelentéséig, illetve Dániel próféta jövendöléseitől és Jézus Krisztus világ végére vonatkozó beszédétől a Jelenések Könyvének titokzatos látomásaiig.
     A több száz, világ végéről szóló jóslat közül én azokra figyeltem fel leginkább, amelyekről W. J. Bekh Bajor látnokok című könyve számol be. Véleményem szerint ezeknek a jóslatoknak a megítélésében megint csak az arany középút az irányadó: se vakon hinni bennük, se kategorikusan tagadni őket nem helyes.
Íme néhány elgondolkodtató részlet az említett könyvben felsorolt jövendölésekből:
     1. Mühlhiasl molnár 1790 és 1830 között lejegyzett jóslataiból: „A háború után (a II. világháború után) úgy gondolják, hogy végre nyugalom jön, de nem így lesz. Mindenütt hirdetni fogják az igét, mindenütt misszionálnak, de már senki nem törődik ezzel, az emberek nagyon rosszak lesznek. Leginkább a katolikus hitet fogják gúnyolni, elsősorban saját hívei. A kereszteket is letépik a szent sarokból. Végül már nem lehet a férfiakat a nőktől megkülönböztetni. Mindenütt építkezni fognak, mást sem csinálnak, csak építenek. A parasztok úgy fognak viselkedni, mint a városiak, és a városiak, mint a bolondok. Akkor nézzétek meg az erdőt! Olyan lyukak lesznek benne, mint a koldus kabátjában: és ekkor jön a nagy rombolás.”
     2. A „Becsavarodott cipésznek” csúfolt látnok 100 évvel ezelőtt lejegyzett szavaiból: „Magas, égig-érő házakat látok, rengeteg ablakkal egymással szemben. De háborút, pusztítást és vérontást is látok. Csak azután lesz béke, hogy ha ott, ahol a magas házak voltak ismét sík föld lesz.”
     3. Wudy Sepp bajor szolga 1910 és 1914 között lejegyzett szavaiból: „Közeledik a vég, már el is kezdődött.” Ezt követően megdöbbentő részletességgel ecseteli egy olyan pusztítás következményeit, amelyekről ma már tudjuk, hogy az atomrobbanásénak felelnek meg, majd így folytatja: „Azután olyan lesz, mint 100 évvel ezelőtt volt. Ez a csapás ilyen messzire fogja az embereket visszavetni, így bűnhődnek önteltségükért. Ennek az lesz az oka, hogy az emberek nem ismerik fel többet az ördögöt, mert az szépen felöltözködik, és mindent megígér nekik. A hit egyre inkább eltűnik; mindent ki fognak csavarni. Senki nem fogja magát többé kiismerni. Az egyházi elöljárók már semmiben nem fognak hinni, az egyszerű embereket pedig megtévesztik. A templomokban tánczenét fognak játszani, és a pap velük énekel. Még akkor is táncolni fognak, amikor kint már megjelenik az az égi jel, amely a nagy borzalom kezdetét jelzi.”


Végezetül két jóslat, amelyek szerzőjét nem ismerem: „Akkor jön el a vég, amikor a Dunán gyalog át lehet kelni.” A második – amelyet Konnersreuthi Neumann Teréznek tulajdonítanak, de én kétségbe vonom, hogy ő mondta – németül így hangzik: „Im ersten Jahr Flut, im zweiten Glut, im dritten Blut”, azaz: az első évben áradás, a másodikban forróság, a harmadikban vér. Ebből az első kettő már megvolt, különösen Németország középső vidékén, ahonnan a jóslat származik, míg a Duna eddigi és mai vízállásáról mindenki saját szemével meggyőződhet, aki a partra kimegy.